2013. május 8., szerda

Felhőbe írt üres álmok, titkom elveszett már nem találom
 valami felemel majd elvarázsol, keress újat ha ez nem a te világod. 
Csak fekszem melletted , és hallom szíved dobbanását, ami most értem szól s az enyém a fellegekben száll. Amikor halkan suttogod: Szeretlek, úgy érzem minden álmom valóra vált. nem is kell több szó csak szorosan ölelj át. Fogd meg a kezem és éreztesd, hogy számodra nincs más Én vagyok az egyetlen.

#heart


Egyszer csak meghallod a hangot mit már régen hallottál, eszedbe jutnak az emlékek, mikre már rég nem gondoltál. Könnycsepp folyik végig az arcodon, majd megpillantod őt, ki egykor életed része volt. 
Amikor elképzelem hogy itt vagy velem és magadhot ölelsz, amikor elképzelem hogy mindez lehetséges... kiráz a hideg és úgy érzem, nem választhat el minket semmi sem, de kinyitom a szemem és látom hogy ez sem volt több, csak egy álom. 
Szakadó esőben a híd közepén állva, egy gondolat, egy érzés, egy elhagyatott járda. Egy kísértet a hátam mögött egy szót suttog halkan, közeledik hozzám, nehogy más is meghallja. Egy könnycsepp fut végig arcomon, befogom a fülem, hallani sem akarom. Utánam kiállt egy hang de már késő, a mélység magába temet, akár egy felhő.